A Jézus Imádság egy rövid, de erőteljes ima, amely a keleti keresztény hagyományban gyökerezik, különösen a monasztikus közösségekben. Eredetét az ősi keresztény egyházra vezetik vissza, ahol a 4. században a Sivatagi Atyák népszerűsítették, mint az isteni béke és az Isten iránti állandó emlékezés elmélyítésének eszköze. Az ima egyszerűsége és közvetlensége lehetővé teszi, hogy kontemplatív imaként használjuk, gyakran ismételve a Jézus Imádság gyakorlata részeként, hogy segítsen megidézni Isten irgalmát, és erősítse a Krisztussal való kapcsolatot.

Széles körben használják a Keleti Ortodox, Keleti Katolikus és néhány Anglikán hagyományban, különösen a lelki fegyelem és aszkézis gyakorlatainak kontextusában. Az ima szerves része a „Szív Imádsága” vagy a „Heszikhaszmus” gyakorlatának, amely a csendes, folyamatos imádságra összpontosít, és célja a lelki egyesülés elérése Istennel. Az imát gyakran egy imaszál (komboskini) segítségével mondják, ahol minden csomó egy imaismétlést jelképez, segítve a koncentrált és meditációs imádság gyakorlását.